Kikkel voltunk a JFK Arboretumban?
Cathal Mooney-val! 
Veletlenuk talalkoztunk veluk ossze, es a Bebekkel persze egybol elrohantak jatszani. Bunyoztak, mig mindenki borig saros lett, aztan hazajottunk. Tetszett nekem egyebkent a bunyozas, mert eleg volt egy par percig nezni oket, hogy lassa az ember, hogy egy kisfiunak kell a bunyo. Tok jol megvoltak az iratlan szabalyok, pl. ha valaki hangosan meltatlankodik, akkor egy ido utan abba kell hagyni, meg ilyenek. De alapvetoen mindig nevetessel vegzodott a bunyo. Nyilvan attol is fugg, hogy normalisak-e a bunyozo felek, ugyhogy ugy tunik, szerencseje van a Bebnek a Cathal-lel. Jot tesz neki egy kis ugyesites, mert az utobbi idoben egy kicsit defenzivebb lett, szerintem amiatt, hogy a jatszohazban nem bunyozhat senkit, mert mindenki kisebb, es tiltjak.
Masnap megint az arboretumban jartunk es kikkel talalkoztunk? Megint a Mooney-csaladdal, akik egyebkent a Cathal, az occse, Niall, meg az anyjuk. Egy ido utan el kellett indulniuk, de megbeszeltuk, hogy a Cathal velunk marad jatszani:
Kisvasutaztunk, mint az a kepen is lathato, aztan eljottunk hozzank. Cathal targyilagosan biztositott minket afelol, hogy 'I won't cry for my mommy because I'm a big boy now!' (Nem fogok az anyukam utan sirni, mert mar nagyfiu vagyok. Magyarul: am nem lyukkartya van benne.
). A Bebek allati buszken mutogatott mindent, a liftet, a jatekait. Aztan kesobb a Bebek panaszkodni kezdett arra, hogy a Cathal tul sokat bokszolja a hasat. 
Ekkorra mar tenyleg mind a ketto nagyon faradt volt, ugyhogy a Cathalt hazajuttattuk. Az anyukaja olyan halas volt a felnapos kimenoert, hogy ittunk bort is, meg minden. 
Balrol jobbra: Niall Mooney, Bebek, Cathal Mooney:
Ez elmosodott, de latszik, hogy jobaratok:
